Szerdán este a siófoki Kálmám Imre Kulturális Központban  -az évad utolsó Jókai bérletes előadásaként- Osztrovszkijtól a Farkasok és bárányok című három felvonásos vígjátékát láthattuk Mocsári Géza fordításában és Valló Péter rendezésében. A darabot Magyarországon először 1951-ben a Madách Színház adta elő.

A vígjáték egy orosz kormányzóságban játszódik, ahol Murzaveckaja, a korosodó vénlány, földbirtokosnő ravasz teveket eszel ki a környékbeliek megkopasztására egy szenteskedő álarc mögé bújva. Egy dologra azonban nem számít: hogy vannak még nála is ravaszabbak az ellenfelei  között. A végén már csak az a kérdés, hogy a báránynak hitt áldozatai közül ki a bátrabb farkas és ki tud nagyobbat harapni. A műre leginkább a szenvedélyes hangvételű metsző humor, pergő párbeszédek és a gyilkos irónia a jellemző.

Karinthy a darab első Magyarországi bemutatója után ezt jegyezte le: "..Osztrovszkij a szerkesztés, a színpad törvényeinek kiváló ismerője, a képmutatás ostorozója háromnegyed évszázad távlatából is friss, eleven, hallhatatlanul szórakoztató. A siker, a tapsok, a föl-fölharsanó nevetés azt bizonyítja, hogy nyilai ezúttal is jól találtak."

És mi van napjainkban? A Farkasok és bárányok hősei a mai társadalomnak is jól ismert figurái. Ez a társadalmi korrajz sajnos ma is aktuális, hiszen a sikkasztás,a csalás, a képmutatás és a hazugság különböző formái ma is előfordulnak, divatosabb köntösbe öltöztetve.

Murzaveckaja, a szenteskedés álarca mögé bújt ravasz vénlány, földbirtokosnő szerepében Almási Éva, a minden hájjal megkent zúgügyvéd, Csugunov szerepében Szombathy Gyula és a tékozló, duhaj unokaöccs, Apollon szerepében Csányi Sándor nagyszerű alakítását élvezhettük. A többi szereplő játéka is remekbe szabott,  fordulatos, szórakoztató volt. Most is, akárcsak az első, Karinthy korabeli előadáson,  a közönség soraiban a föl-fölharsanó nevetés jelezte, hogy Osztrovszkij nyilai sajnos ilyen sok év távlatából is teleibe találnak.