Talán a kép alapján arra gondol az olvasó: tévedés. Rossz fotó került az írás mellé. Pedig ez a valóság. A látható sáros földút, láthatóan autó keréknyomokkal valójában a Sió partról a Templom utcához csatlakozó kerékpárút hivatalos folytatása.

A bicikliút a Malom utcán keresztül köti össze a 65-ös főutat a Sió parttal. A jelenlegi helyzet félkész állapot, folytatása következik.

Ugyanakkor megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy miért vált ez a sáros, hepehupás, göröngyös földút az autóval járók szemében közlekedési térré?
„Két út van előttem, melyiken induljak?”
- Az egyik aszfaltborítású, 2 sávos, egyenletes, egyenes.
- A másik földes, 1 nyomvonalú, latyakos, kátyús.

Különös, ha valaki a másodikat választja. Miért teszi?
- Talán rövidebb, gyorsabb?

Nos, nem! Megmértem. Sem hosszra, sem időre nem előnyösebb a földes út.
Ráadásul fenn áll a kockázat, hogy szembejövő forgalom esetén az egyik jármű tolatásra kényszerül. Vagy a mesebeli két kis kecske esetére kerül sor, és mindkettő pórul jár.
Marad a kérdés, miért jár valaki mégis errefelé autóval?
A választ a bozótos rejti.
Ominózus sáros utunk két oldalán sűrű bozótos, gaztenger, ugyancsak sűrű, tiltott szeméttel.
A szemet nem gyönyörködtető szemét – mennyiségéből és „minőségéből” ítélve – úgy kerülhetett ide, hogy egyes 4 keréken közlekedők „véletlenül” elhagyták.

És ez a tény az emberi gondolkodás újabb rejtélyét tárja elénk.
Talán kevesen tudják, de Siófok és városrészei szemétszállítása példamutatóan jó. (Tudnák, ha máshol is megtapasztalták volna.) Kevés magyar településen ilyen jól szervezett és lakóbarát a hulladékkezelés. A házunk elől viszik el a szelektív szemetet, sőt évente kétszer minden megunt „lomot”. Külön lehetőség van a zöld hulladéktól szabadulni. Lerakóhelyek vannak a veszélyes anyagoknak. Ritka kényeztetés ez az AVE Zöldfok részéről a lakosság felé.

Mégis:
Vannak, akik veszik a fáradtságot, bepakolják kedves autójukba a megunt szemetüket: ruhát, hűtőt, szigetelőt, zsákot, romlott bort flakonokban, sörös dobozokat, használt szőnyeget - és még 2 oldalon át sorolhatnám – aztán némi benzin felhasználásával áthajtanak a „csodálatos” úton, összesározva a járművet, rongálva a rugót, felfüggesztést. Vajon miért ezt a megoldást választja bárki is, ha a háza elé kitéve is megszabadulhatna a szeméttől?
- Van, aki tudja a választ?
- Vajon melyik az olcsóbb megoldás?

Szerintem – becses olvasó – tudja a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a tilosban járás azon vonatkozásáról sem, hogy valójában ez egy kerékpárút! (Bizony: nagyon hiányzik a tábla.)

2011. december 28. sorsfordító nap az utcácska szempontjából.
Ezúttal 7 személy azért jött át gyalog ezen az úton, hogy elkezdje megszabadítani a területet az itt hagyott hulladéktól. 20 zsák szemetet szedtek össze 3 óra alatt.
Kellemetlen és kemény munka ez, az összehajló ágaktól is szabadulni kell, a férfiak egyfolytában az utat törik. Közben többször felmerül a kérdés: Ki is a bolondabb? A szemetelő, vagy a szemétszedő?
Talán tudjuk meg az utóbbi hőseink indokait is.
Önkéntesek ők, a gyerekerdő programja miatt fogtak össze, és nem névtelenek, hanem személy szerint:
Csanádi József, Gorjanácz Lászlóné, Mészáros Richárd, Nagy Mónika, Nagyné Balassa Ildikó, Takács Attila és Takácsné Orosz Marianna. Másnap pedig csatlakozik hozzájuk: Bogdándy György, Herencsár Attila, Nagy Richárd, Suriné Szabó Melinda és Takács Péter.
Személyükben 3 egyesületet képviselnek, a program pedig 10 egyesület összefogásával indult.
Azt vették a fejükbe, hogy ebből a területből legyen kiránduló liget. Egy igazi gyerekerdő, sétatér és közösségi, családi programok színhelye.

Rútságból – szépség!
Szemetes bozótosból - emlékhely gyermekeinknek, olyan szülőktől, akik – felismerve a kor szólítását – őshonos fákkal telepítik be allergén növények helyett lakóhelyük határát.
Minden fát egy gyermekért ültetnek, kis táblán viseli a nevét és sok-sok év múltán is megtalálható Siófok-Kiliti templomkert alatti ligetében. Jó szívvel gondolhat arra a személyre, aki ezt neki ültette éppen ide.
Gyökereik ide vezetnek: bárhol is éljen!

Siófok Város Önkormányzati Testülete 99 évre használatba adta ezt a területet erre a célra, méghozzá úgy, hogy ellenszolgáltatás csupán a rendben tartás. Vagyis ezúttal önkéntes munkával „vettünk” valamit a gyermekeinknek.
Tulajdonképpen mit is kaptunk?
Lehetőséget!

Lehetőséget:

• élhetőbb környezetre,
• emlékezésre,
• szép élmények gyűjtésére,
• élőhely teremtésére növényeknek és állatoknak.
• Lehetőséget szemléletváltozásra és változtatásra.

Ez pedig nem kevés, hanem a legtöbb, ami jelen korunkban adható és megtehető.

Sajnos nagyon hamar: nem az olajért és ásványokért folyik majd a harc a Földön, hanem az élhető környezetekért. A tiszta, iható vízért, az oxigéndús levegőért.
Talán még most – az utolsó órákban – sem veszik sokan komolyan milyen veszély fenyegeti az utódainkat. Pedig sokat beszélnek róla. Lehet beszélni a bajról, lehet cikkeket, tanulmányokat, prezentációkat készíteni, és lehet tenni valamit a saját két kezünkkel.
December végén ők 12-en ez utóbbit választották.
Nehéz volt, de elkezdték. Szemétszedéssel.
A konténer, amit tele pakoltak, ajándék: az AVE Zöldfok részéről, ők így segítenek.
Köszönet érte!
Ugyanakkor hívnak minden hasonló módon tettre kész „bolondot”: Csatlakozz hozzánk!

Gyere fát ültetni a kicsikédnek, segíts rendbe tenni a helyet, gondolj az utódaidra!
Hagyjunk magunk után élhető helyet: szépséget!

Mi megcsináljuk! Jössz te is?

Ugyanakkor kérünk minden autóst, ezentúl válassza az egyenes utat!
A kerékpárút mellékét pedig a továbbiakban ne használja senki szemétlerakásra! Ha mégis így tenne bárki, sújtson le rá a törvény teljes szigorával és a legmagasabb kiszabható pénzbüntetéssel.
A környék fokozott megfigyelés alá kerül.

Az erdőültető ősök pedig mindig észben tarthatják: ahogy a vízbe dobott kő egyre nagyobb hullámokat kelt, a hasznos cselekedet hullámai is terjednek.
Eldobtuk a követ…
Elkezdtük a munkát…

Siófok, 2011. december 30.
Takácsné Orosz Marianna