Stefánia királyi hercegnő a belga királyi család harmadik gyermekeként született. Stefániának és nővérének, Lujzának nehéz gyermekkoruk volt. Édesanyjuk nem szerette férjét, és semmilyen érdeklődést nem tanúsított férjétől való gyermekei iránt.

Édesapjuk, Lipót sem töltötte idejét két leányával. A gyermekek szigorú fegyelemben nevelkedtek, hogy jellemük megszilárduljon. Stefánia bátyja, Lipót herceg 10 éves gyermekként meghalt. A herceg halála után a szülők új trónörökösről kívántak gondoskodni, de egy harmadik leányuk született, Klementina hercegnő. Stefánia hercegnő félig még gyermek volt, amikor a bécsi és brüsszeli királyi udvarok már tárgyaltak a férjhez adásáról.

A Habsburg trónörökös feleségeként

Rudolf koronaherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, I. Ferenc József császár és király fia, akit szülei sürgettek, hogy házasodjon meg, 1880. március 5-én Brüsszelbe érkezett, hogy megismerkedjen Stefánia hercegnővel. Rudolfot azért akarták a belga királyleánnyal összeházasítani, mert más katolikus uralkodó családban nem találtak megfelelő rangú jelöltet. Az eljegyzést a két udvar már néhány nappal a megismerkedés után bejelentette.

1881. május 10-én, 17 éves korában, Stefánia hercegnő Bécsben feleségül ment Rudolf koronaherceghez, ezzel osztrák főhercegnéi rangra emelkedett. A császári esküvőn megjelent magas rangú vendégek között volt Edward herceg, brit trónörökös, a jövendő VII. Edward király és unokaöccse, Hohenzollern Vilmos német trónörökös herceg, a későbbi II. Vilmos császár is.

Két ellentétes temperamentumú fiatal kötötte össze életét. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevéssé intelligens, unalmasabb személyiség volt. A házasság első évei még boldogan teltek. Stefánia lelkiismeretesen végezte a trónörökös feleségeként reá háruló protokolláris és társadalmi feladatokat, amivel kivívta császári apósa elismerését is. 1883-ban leánya született, Erzsébet Mária főhercegnő, akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén, „Erzsi”-nek hívtak. Az uralkodó és a trónörökös által nagyon várt fiúgyermek születése azonban elmaradt. Ennek legvalószínűbb oka az volt, hogy Rudolf főherceg, akinek különféle prostituáltakkal voltak kapcsolatai, nemi betegséggel fertőzte meg feleségét, amely az asszonynál meddőséget okozott. A házasfelek elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt, válásuk lehetősége is felmerült.

A bécsi udvar nőtagjai Stefánia főhercegnét sohasem kedvelték. Háta mögött ellenségesen „hideg szőkeségnek” nevezték. Még anyósa, Erzsébet császárné és királyné, akinek pedig fiatalasszony korában magának is meg kellett küzdenie anyósa, Zsófia főhercegné lenézésével és gyűlöletével, saját menyével ugyanolyan szívtelen módon viselkedett.

Rudolf koronaherceg 1889. január 30-án az alsó-ausztriai Mayerlingben, máig vitatott körülmények között életét vesztette. Az uralkodó család hivatalos állásfoglalása szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában megölte szeretőjét Vetsera Mária bárónőt, majd maga is öngyilkosságot követett el. Stefánia főhercegné 25 évesen megözvegyült. Kislányát, Erzsébet Mária főhercegnőt a nagyapja, Ferenc József császár, Stefánia apósa vette gondjaiba.

Özvegységben

Férjének öngyilkossága összetörte Stefániát. Helyzetét súlyosbították az uralkodó család és a bécsi udvari körök vádaskodásai, akik őt magát is hibáztatták a szerencsétlenség bekövetkezéséért. Az özvegy Stefánia főhercegné – akárcsak a fiát elvesztő anyós, Erzsébet császárné – véget nem érő utazgatásokba kezdett, hogy Rudolf elvesztését kiheverje, és az udvar szemrehányásaitól elmenekülhessen. Anyósához hasonlóan ő is különféle álnevek alatt utazgatott (Lacroma, Eppan vagy Gondrecourt grófnő, Lady Bonchurch stb.). Gyakran és hosszasan időzött Belgiumban nővérénél, Lujza hercegnőnél és fiatal húgánál, Klementina hercegnőnél. Ha csak lehetett, távol maradt Bécstől. Férje halálával Stefánia helyzete a bécsi udvarban jelentéktelenné zsugorodott. Csupán özvegy trónörökösné, reprezentációs kötelezettségek nélkül.

Később apja, Lipót király és apósa, Ferenc József császár megpróbálták Stefániát az új trónörököshöz, Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceghez férjhez adni, hogy ezzel megakadályozzák a főherceg rangon aluli házasságát Chotek Zsófia grófnővel. E próbálkozások sikertelenek maradtak.

Második házassága

Stefánia azonban megismerkedett Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróffal. Egymásba szerettek. 1900. március 22-én, tizenegy évi özvegység után a Trieszt melletti Miramare-kastélyban Stefánia feleségül ment Lónyay grófhoz. Ehhez le kellett mondania osztrák főhercegnéi rangjáról és címéről. Ez a lépés végleges szakításhoz vezetett apjával, II. Lipót belga királlyal. Stefánia életében azonban boldog időszak kezdődött ezzel a házassággal, amelyet soha nem kellett megbánnia.

A házaspár a Magyar Királysághoz tartozó Oroszvárra, a Lónyay-kastélyba költözött. A helység a Duna déli partján fekszik, 1947-ben Rusovce néven Szlovákiához került, ma Pozsony elővárosa. A nyarakat a Sárospatakhoz közeli Bodrogolaszi Lónyay-kastélyban töltötték. Stefánia szerette a természetet, a kastélyparkokban sok kertet és virágültetvényt telepített. Vadászatokat is rendeztek, és gyakran vendégeskedett náluk a trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg, feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel. Zsófia, akinek a főherceggel rangon alul kötött házasság miatt a bécsi udvarban sok megaláztatást és mellőzöttséget kellett elviselnie, a Lónyay-birtokon mindig szívesen látott vendég volt.

Családi viták Belgiumban

1902-ben édesanyja, Mária Henrietta belga királyné elhunyt. Stefánia Brüsszelbe utazott a temetésre. Amikor azonban anyja koporsójánál búcsút akart volna venni, apja kikergette a kápolnából. Anyja öröksége csupán 50 000 belga frankot tett ki, ezt mindenekelőtt Stefánia teljesen eladósodott nővérének, Lujza hercegnőnek hitelezői nem akarták elhinni, hiszen II. Lipót király milliárdokat keresett Belga-Kongó gátlástalan kiaknázásával, amely ekkor még nem az állam, hanem a király saját magánbirtoka volt. Lujza hercegnő és hitelezői, Stefániával közösen pert indítottak apjuk ellen az anyai örökségért, de veszítettek.

Amikor Stefánia másodszor is férjhez ment, kapcsolata egyetlen gyermekével, az első házasságából született Erzsébet Mária főhercegnővel gyakorlatilag megszakadt. Mivel az anya kivált a császári házból, gyermekét vissza kellett hagynia Bécsben. Viszonya leányával súlyosan megromlott. Az uralkodó család légkörében nevelt „Erzsi” is anyját kezdte hibáztatni a „mayerlingi tragédiáért”. Súlyosan megsínylette az anya és apa nélküli nevelkedést, akaratos és elkényeztetett teremtéssé vált, később szerencsétlen házasságot kötött a rangban nála alacsonyabb Otto von Windisch-Grätz herceggel, akitől 1914-ben elvált. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukása után a szociáldemokrácia hívéül szegődött, „vörös hercegnőnek” nevezték.

Utolsó évei

1917. február 9-én IV. Károly király Lónyay Elemér grófot hercegi (Fürst) rangra emelte. Lónyay Stefánia grófné hivatalos címe ezzel Lónyay hercegné lett (Stephanie Fürstin von Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény).

1937-ben Stefánia megjelentette emlékiratait, „Ich sollte Kaiserin werden” (kb. „Császárnévá lehettem volna”) cím alatt. A könyv, bár Ausztriában nagy botrányt kavart, nagy sikert aratott, több nyelvre is lefordították.

A második világháború végén a Lónyay hercegi párnak menekülnie kellett a Magyarországot megszálló szovjet Vörös Hadsereg katonái elől. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket, ahol Kelemen Krizosztom főapát bújtatta őket, más menekültekkel együtt. Birtokaikat és műkincseiket az apátságra hagyományozták. Stefánia itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án, 81 éves korában. Férje egy évvel később halt meg Budapesten. Mindkettőjüket a főapátsági templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.

Utóélete

Az Osztrák–Magyar Monarchia országaiban több intézmény, utca is Stefánia főhercegné nevét viseli:

• A Graz-Mariatrost-i fennsíkon lévő Stephanienwarte csillagvizsgáló (férje, Rudolf hozzájárulásával).
• A karlsbadi Kronprinzessin-Stephanie-Warte csillagvizsgáló (ma Karlovy Vary, Csehország).
• A bécsi Kahlenbergen épült Stephaniewarte csillagvizsgáló.
• Budapesten, a zuglói Stefánia út (korábban Corso út, 1945-62-ig Vorosilov út, 1990-ig Népstadion út volt, egy szakasza 1987-től máig Olof Palme sétány).
• A „220 Stephania” nevű aszteroida (Johann Palisa osztrák csillagász, 1881).

A Lónyay Elemér herceg feleségeként Magyarországon élt Stefánia hercegnő igen kedvelte az országot és a magyar konyhát. Számos ételfajta viseli a nevét: „Stefánia vagdalt”, „Stefánia rizottó”, „Stefánia felfújt” és „Stefánia torta”. A „Stefánia módra” készített főételek közös jellemzője, hogy valamilyen formában beledolgozott főtt tojást tartalmaznak.

Oroszvár községet az 1947-es párizsi békeszerződésben Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as trianoni határ az Oroszvár és Pozsonyligetfalu közötti Köpcsény kataszteri területén húzódott, Oroszvár 1947-ig Magyarországhoz tartozott. 1947-ben a csehszlovák állam egy, a Beneš-dekrétumok alapján elfogadott törvényre hivatkozva elkobozta a „magyar nemzetiségű belga királyi hercegnő” ingatlanjait. Valószínű, hogy a csehszlovák hatóságok az elkobozhatóság érdekében minősítették a belga királyi család tagját magyar (azaz ellenséges) nemzetiségűnek. De ekkorra az ingatlanok tulajdonosa már nem az elhunyt hercegi pár, hanem a jogos örökös, a Pannonhalmi Főapátság volt. A Csehszlovákia által jogtalanul elkobzott magyar egyházi tulajdon visszaszerzésére (restitúciójára) a jogos örökös 2003-ban a jogutód államban, Szlovákiában pert indított.

SióPort; suzy