Csodálatos, modern tekepálya építését álmodta és valósította meg Siófokon  Somogyi József.  A 65-ös úton, Kiliti középső körforgalmánál található létesítmény négy tekepályát és kettő bowling pályát is üzemeltet.

A hivatalos átadás még nem történt meg, csak a "Balaton" sportszervezői körzet kapta meg a lehetőséget, hogy az önkormányzatok tekeversenyét itt bonyolítsa le december 3-án.  A 11 csapat  120 gurításos versenyén  a házigazdák  szoros versenyben nyertek.

Eredmények:

Csapatversenyben:  
1.  Mester Sándor-Kokrehel Ferenc (Siófok) 514 fa
2.  Dr Szende László-Szőke László(Balatonföldvár) 486 fa
3.  Füstös Elemér-WSzabó Péter (Siófok) 428 fa

Egyéni versenyben (60 dobás):
Női:
1. Borsányi Tiborné    (Siófok) 221 fa
2. Szabóné N. Csilla  (Balatonföldvár) 182 fa
3. Szalkovszki Brigitta (Balatonföldvár) 176 fa
 
Amatőr férfi:
1. Palcsó Péter (Nyím) 210 fa
2. Bodó Tamás (Nyím) 203 fa
3. Sebők Miklós (nyím) 166 fa
 
Abszolút férfi:
1. Somogyi József (Siófok)  247 fa
2. Mester Sándor (Siófok) 246 fa
3. Szőke László (Balatonföldvár) 240 fa

A teke

A  tekézés  múltjáról, kialakulásáról különböző feltevéseket léteznek. Ami bizonyos, hogy a játék kedvelői a nép soraiból kerültek ki és azt a szabadban játszották vásárok, búcsúk alkalmával. Már a XIV. századi vendéglősök is rájöttek a tekejáték jelentős "üzleti" vonzerejére, így a kocsmák mellett, a szabadban egyre több kezdetleges tekepálya létesült, amelyeket a német kugel szóból (gömb,golyó) eredően kuglinak neveztek.

Egy XVII. századi német fametszet tanusága szerint a pályának nem voltak pontos határai, de a bábuk mögé deszkát helyeztek el, ami feltehetőleg a mai golyófogó verem elődje volt. A golyót eleinte kemény földön gurították, később agyagréteggel vonták be a pályát és a pálya egyenetlenségét homokkal, zúzott kővel, vagy agyaggal kevert állatvérrel próbáltak egyenletessebbé tenni. Később a dobótér helyére tölgyfapalló került és a nyitott pályákat lugasokkal védték az időjárás viszontagságaitól.

Magyarországon már a középkorból is ismert a teke kifejezés. Ez annak a kőgolyónak a neve volt, melyet harci eszközként használva az ellenségre gurítottak ostrom közben a vár faláról. Ez a játék a lovagoktól, harcosoktól kellő felkészültséget, figyelmet és testi erőt kívánt. Mátyás király udvarában szintén kedvelt játék volt, bár a játék csak némileg hasonlított a mai tekézéshez. 1642-ben Lipót császár többek között Magyarországon is betiltotta a tekézést, de ez a rendelkezés, - mint általában a népi játékok tilalma - eredménytelennek bizonyult.

A városi lakosság körében is egyre népszerűbb lett a játék, így a szabadból a házon belülre a pincékbe, vagy külön termekbe költöztek a pályák. A népszerű  játékká válás magával hozta, a bábuk, golyók, pályák tökéletesedését, az eredményjelző berendezések, automata pályák használatát.

Forrás: SióPort , Miskolci Teke Szakosztály